-
A Galileo műholdak tesztelése a hollandiai Noordwijk városában történik. Itt található az ESA legnagyobb létesítménye (ESTEC - European Space Research and Technology Centre), amelyet joggal tekinthetünk kontinensünk űrkutatási központjaként, hiszen az európai űrkutatási projektek jelentés része itt születik meg, illetve a fejlesztések és tesztélések zöme is itt zajlik. AZ ESTEC-ben található tesztközpontban történt a Galielo IOV (In-Orbit Validation) és FOC (Full Operation Capability) műholdak tesztelése is. A tesztközpontban megtalálható minden olyan infrastruktúra, amely a műholdakat érő hatások szimulálásához szükséges.
-
A képen éppen egy Galileo műholdat szállítanak a tesztközpontba. A műholdon jól látható a kör alakú L-sávú navigációs antenna, amely még nincs letakarva az egyrétegű ezüstszigeteléssel, ami a felbocsátás során biztosítja a megfelelő védelmet a környezeti hatásokkal szemben. Az L-sávú antennának a feladata a felhasználók navigációs tevékenységét támogató jelek (1200 – 1600 MHz-es tartományban az E5, E6 és E1 sávokban) sugárzása.
-
A teszthelyszínek közötti mozgatást egy külön erre a célra készült emelőszerkezettel végzik. A műhold tetején szemügyre vehető a fehér henger alakú a S-sávú telemitria, nyomkövető és irányító alrendszer, amelynek fő küldetése a műhold magasságának (pár méter pontosságú tartományban) folyamatos mérése. Képen ezen kívül látható még a napelemeket fedő szükre fémlemez a gyártó logójáva (OHB System AG).
-
Egy FOC műhold kivétele történik a Phenix termovákuum kamrából, ahol két héten keresztül tesztelték, hogy milyen hatással van a nagyfokú hőmérsékletváltozás a műszerekre. A legnagyobb hőmérsékletváltozás akkor éri a műholdakat, amikor előbb a felbocsátás során magas hőmérsékletre hevülnek, majd a pályára állást követően a világűr hidege fogadja őket.
-
A tesztelés következő lépése a 9 m magas Maxwell-kamrában történik, ahol a műholdak rádiófrekvenciás vizsgálatát végzik. A kamra olyan anyagból készült, amely nem enged be semmilyen rádiófrekvenciás sugárzást, illetve a műholdak által kibocsátottat is teljesen elnyeli. A tesztelés során azt vizsgálják, hogy a műholdban található alrendszerek között fellép-e bármilyen interferenciajelenség. A műhold jobb oldalán jól kivehető a lézer reflektor, ami lehetővé teszi a műhold pozíciójának centiméterpontos meghatározását a Földön található műholdlézeres állomásokról.
-
Ezen a képen újból a Maxwell-kamra látható, ahol jól kivehetőek a rádióhullámokat elnyelő gúlák. Mivel a kamra nem enged be semmilyen zavaró hatást, illetve a belülről érkező rádióhullámokat is elnyeli, így egyfajta Faraday-kalitkaként működik. A műhold jobb oldalán található a kör alakú L-sávú navigációs antenna, míg a baloldalon a SAR (Search and Rescue) antennaegység, amelynek a fő feladat, hogy vészhelyzet esetén az eltűnt személyeket minél hamarabb lokalizálni lehessen.
-
A szakemberek a műhold különböző egységeinek a pozícióját theodolittal mérik meg. A pontos mérés elengedhetetlen annak érdekében, hogy a különböző antennák és a napelemek a megfelelő elhelyezésben legyenek. A kép jobb felső sarkában fehér fedővel található a C-sávú antenna, ami a navigációs üzenetek fogadásáért felelős. A navigációs üzenetekben a teljes konstelláció állapotáról származó adatok mellett megtalálható minden olyan információ, ami a fedélzeti és földi atomórák szinkronizációjához szükséges.
-
A Galileo műhold fizikai tulajdonságainak (súlypont, tömegközéppont, tehetetlenség, tehetetlenségi nyomaték) a mérése zajlik. Ezen paraméterek pontos ismerete nélkülönözhetetlen a felbocsátó rakétákkal való összeilleszthetőség miatt, illetve annak érdekében, hogy a rakéták üzemanyag felhasználását minél jobban optimalizálni lehessen.
-
A képen a napelemekkel fedett szárnyak csatlakozási pontja látható. Annak érdekében, hogy a műhold maga ne árnyékolja be szárnyakon lévő napelemeket, egy mozgatható kar távol tartja őket a műhold testétől. A szárnyakon egyébként 2500 csúcstechnológiás gallium-arzén napelem biztosítja a 12 éves üzemelési idő alatt az energiaellátást.
-
A Galileo műholdak szárnyain található napelemcellák elektronikus teljesítményét egy a Napból érkező fény szimulálásáért felelős nagyteljesítményű fénykibocsátó („Very Lagre Sun Simulator”) készülékkel tesztelték. A tesztelés során a mérnökök ellenőrzik, hogy a napelemcellák megfelelő mennyiségű energiát állítanak-e elő.
-
Mivel a napelemcellákkal fedett szárnyakat nem a földi gravitációhoz készítették, így a tesztelés idejére felfüggesztéssel kellett biztosítani őket a stabilitás érdekében. A képen jól látható az 5 méter hosszú szárny 4 darabból álló egységei.
-
A képen a még szárnyai nélküli Galileo műhold látható, amelynek a baloldalán lévő tükröződő felület található, ami mögött a pontos időmérést biztosító hidrogén mézer atomórák helyezkednek el. Ez az oldal a műhold mozgása során folyamatosan a Nappal ellenkező irányba néz annak érdekében, hogy a hőmérsékletváltozásokat a lehető legkisebb mértéken tartsák.
-
A felbocsátás során a rakétákból érkező zaj szimulálására egy külön tesztkamrát (LEAF - Large European Acoustic Facility ) alakítottak ki. Az akusztikus tesztkamrában nagyteljesítményű hangszórók találhatók, amelyek segítségével tesztelni tudják a műholdakat a hordozórakéták által kibocsátott hanghatással. A képen látható Galileo műhold az indítási konfigurációjában van, így a szárnyakat összecsukott állapotban láthatjuk.
