Egy évtizede történt az első helymeghatározás vele, napjainkra a Galileo lett a világ legpontosabb műholdas navigációs rendszere.
Bár lehet, hogy sokan nincsenek tisztában vele, de jelenleg közel 4 milliárd olyan okostelefon van használatban, amellyel annak birtokosa is a Galileo felhasználójává vált. Majdnem pontosan egy évtizeddel ezelőtt, 2013. március 12-én történt a Galileo rendszer használatával történő első helymeghatározás.
A legelső mérés az Európai Űrügynökség (ESA) Navigációs Laboratóriumában történt, a hollandiai ESTEC központban. A pozíció sikeres meghatározásához egy teljesen új infrastruktúrára és az első négy pályára állt, működő műholdra volt szükség. Bár a mérést számos tesztelés és szimuláció előzte meg, létfontosságú volt, hogy az éles mérés is megvalósuljon.
Az ESA részéről a korai munkálatok, különféle egyeztetések és megállapodások egyéb szervezetekkel már 1993-ban elkezdődtek, végül 2011 és 2012 folyamán bocsátották fel az első két pár műholdat. Legalább négy műholdra van szükség a helymeghatározáshoz: egy a szélesség, egy a hosszúság, egy a magasság és egy az időszinkronizáció miatt. A pályára állást követően számos teszten kellett átesniük. A Galileo Ellenőrző Központok (Galileo Control Centers) az olaszországi Fucinóban és a németországi Oberpfaffenhofenben ekkor láttak neki a műholdak konfigurálásához és készítették fel őket a navigációs jelek megfelelő sugárzásához.
Az időzítés rendkívül fontos volt, hiszen mindössze négy műholddal nagyon kevés alkalom nyílik pozíciót meghatározni, naponta mindössze 2–3 órában volt lehetséges. Ahogy az összes műhold feltűnt a nyugati horizonton, az antennákba beérkeztek a jeleik, így végül mind vízszintes, mind pedig függőleges értelemben 10–15 méter közötti pontosságot sikerült elérni. Ez az eredmény bőven túlszárnyalta az elvárásokat, hiszen a műholdak és a földi infrastruktúra is ekkor még nagyon korlátozott volt.
Az első műholdakat aztán gyorsan követte a többi is, ami a teljes működéshez elengedhetetlen volt. Hatalmas mérföldkőnek számított, amikor 2016 év végén bejelenthették a Galileo kezdeti szolgáltatását (Galileo Initial Service). Ezen a ponton a piaci résztvevők, gyártók is felfigyeltek a Galileóban rejlő lehetőségekre és egyre nagyobb számban kezdtek el a Galileo műholdak jeleinek vételére képes okostelefonokat és egyéb eszközöket gyártani.
A pályára állt műholdak számának fokozatos bővülése azt eredményezte, hogy megvalósulhatott egy kereső és mentő szolgáltatás indítása is (SAR, Search and Rescue), amely vészhelyzetek esetén továbbítja a segélyhívásokat a megfelelő központokba. Ennek köszönhetően a Galileo műholdak segítségével már több ezer életet sikerült megmenteni. Mindemellett az ESTEC központban folyamatosan dolgoztak a mára már elindult hitelesítő szolgáltatáson is (OSNMA, Open Service Navigation Message Authentication) és a nemrégiben beindított nagy pontosságú szolgáltatáson is (HAS, High Accuracy Service).
A vevőkészülékeknek legalább négy látható műholdra van szükségük, hogy helyzetünket meg tudják határozni. A műholdak rádiójeleket bocsátanak ki, amelyek a vevőkészülékbe érkeznek, ezek futási idejével számolva meghatározhatunk egy 3D pozíciót, ami szélességből, hosszúságból és magasságból áll. Minden Galileo műhold ugyanazokon a frekvenciasávokon sugároz jeleket. Azért, hogy a vevőkészülék meg tudja különböztetni őket, minden műhold rendelkezik egy saját kóddal a jeleibe ágyazottan. A különböző Galileo szolgáltatások, mint a nyílt szolgáltatás, a nagy pontosságú szolgáltatás vagy a hitelesítő szolgáltatás más és más kódokat használnak. (Az infografika teljes méretben: ESA)
A közeljövőben a Galileo további növekedésére lehet számítani, mivel az elkövetkező néhány évben még további 10 darab első generációs műhold felbocsátása fog megvalósulni, amit a második generáció műholdjai fognak kisvártatva követni. Utóbbi műholdak jelenleg fejlesztés és tesztelés alatt állnak a hollandiai tesztközpontban, hogy még pontosabb és még megbízhatóbb szolgáltatást tudjanak majd nyújtani a felhasználóknak.
Forrás: esa.int